1. Rész

-Elnézést, tudna nekem segíteni?-Böktem meg a magas srácot, háttal állt nekem.

-Nem kötelességem, de mondjad.-Fordult felém, göndör fürtjei egy sapka alá voltak betuszkolva, éppen a dobozokból pakolta fel a friss tejtermékeket a polcra, ő azt hiszem a szomszéd házban lakik, de még sosem beszéltünk.

-De, itt dolgozol...

-Mond, mit akarsz.-Nézett rám a szavamba vágva.

-Mindegy, inkább megkérdezek mást, ha ennyire nehezedre esik velem szóba állni.-Mondtam az orrom alatt és elsétáltam inkább a két sorral odébb lévő sráchoz.-Hello, tudnál nekem segíteni?

-Persze, mond!-Mosolygott rám, a névtábláján Louis állt.

-Az édesanyám laktózérzékeny, és nem találom a laktózmentes termékeket.-Tűrtem a hajamat a fülem mögé.

-Harry tud neked hozni a raktárból, ha a polcon nincsen.-Mondta miközben a hústermékeket pakolta ki.

-Tőle jöttem át ide és nem volt túl kedves velem, szóval örülnék, ha te hoznál nekem.-Mondtam halkabban és sóhajtottam egyet.

-Ne vedd magadra, ő ilyen.-Mosolygott rám majd elsétált a raktárba, én Harry felé néztem aki továbbra is pakolt. Pár perc múlva visszajött Louis és a kosaramba tette a dobozos tejet.-Köszönöm!-Mosolyogtam.

-Szívesen, gyakran jársz le ide?-Mosolygott rám majd a hátam mögé nézett a vállam fölött.

-Igazából anyukám szokott lejönni, csak ő most dolgozik szóval nekem kellett lejönni helyette. Pár utcányira lakom innen.-Néztem magam mögé, a fürtös srác már nem volt ott.

-Oh, értem. Segíthetek még valamiben?-Mosolygott udvariasan.

-Nem, azt hiszem már megleszek. Köszönöm még egyszer!

Mosolyogtam és a kosarat a kassza felé húztam, kipakoltam a szalagra majd mikor felnéztem a szívem nagyot dobbant. Fürtöske állt a kasszánál és nem nézett rám, mi baja van velem? 

-Tudnál adni egy rágót?-Néztem a mellette lévő polcra ahol rágok voltak.

-Elér addig a kezed, nem?-Húzta le az árukat az ellenőrzőn.

-Neked nem az lenne a dolgod, hogy kedves legyél a vevőkkel?-Néztem rá kissé felháborodva.

-Hidd el, még kedves voltam veled.-Mosolygott rám majd folytatta a munkáját.

-Seggfej.-Motyogtam alig hallhatóan majd nyúltam a rágók felé de elkapta a csuklómat, kissé félve néztem rá.

-Vigyázz a szádra.-Mondta élesen majd kissé megszorította a karomat majd elengedte, visszahúztam a kezemet és megdörzsöltem a csuklómat.

-Mennyi?-Kérdeztem halkan , lenyeltem a gombócot ami a torkomban volt, még senki nem viselkedett így velem.

-12$.-Mondta majd bepakolta amiket vettem egy szatyorba, én a pénzt nem a kezébe adtam hanem letettem a pultra. Megfogtam a szatyrot és a kijárat felé mentem mély levegőket véve.

-Viszlát.

Sóhajtottam és egy pillanatra megálltam, nem jött válasz így meglöktem az üveg ajtót és távoztam a kis sarki boltból. 

-Sikerült bevásárolnod, Anna drágám?-Kérdezte anyukám a telefonba.

-Igen, anya. Sikerült, vettem mindent ami a listán volt.-Kapcsolgattam a tévét miközben a fülemhez tartottam a telefont.

-Valószínű bent kell maradnom éjszakára, tudsz főzni magadnak vacsorát, ugye?-Sóhajtott nagyot mire elszomorodtam, anya nagyon sokat dolgozik, a rendőrőrsön dolgozik, ő rendőr tiszt. Az apukámmal elváltak még mikor kicsi voltam, apa félre lépett de még ma is tartom vele a kapcsolatot néha. 

-Oh, megint?-Sóhajtottam halkan.-Rendben, főzök magamnak.

-Igen, sajnos. De át küldöm a szomszéd fiút, hogy időnként nézzen rád. Szeretlek, kincsem!

-Én is, anya!

Én bontottam a vonalat majd felpattantam a kanapéról és átcsoszogtam a mamuszomban a konyhába, hogy feltérképezzem a hűtőt. Csináltam pár szendvicset magamnak mert úgy sem vagyok nagy evő így ez is elég lesz, éppen, hogy lehuppantam a kanapéra mikor az ajtón kopogtak. Letettem a tányért a kávézó asztalra és az ajtóhoz mentem, mikor kinyitottam borzongás futott végig rajtam ahogy láttam a göndör fürtöket egy sapka alá betuszkolva sikertelenül. Törzsét egy fekete kötött pulcsi takarta, hosszú lábait pedig egy fekete nadrág, lábfején egy torna cipő volt mi eléggé agyon használtnak tűnt.

-Komolyan te vagy a szomszéd csaj?-Nézett rám majd az ajtó félfának dőlt.

-Komolyan te vagy a szomszéd srác?-Mosolyogtam rá szarkasztikusan majd beakartam vágni az ajtót de lábával megakadályozta.

-Anyukád megkért, hogy nézzek rád.-Közölte velem mély, rekedtes hangján amitől a gyomrom összeszorult.

-Láttál, jól vagyok, most már elhúzhatsz.-Forgattam meg szemeimet, felvontam szemöldökömet ahogy bejött a lakásba majd becsukta az ajtót maga után.

-Nézd, ne haragudj, hogy ha bunkó voltam veled. Én ilyen vagyok, szokd meg.-Vont vállat és körbe nézett a lakásban.

-Nem kell megszoknom mert biztos lehetsz abban, hogy mi nem leszünk barátok.-Fontam keresztbe kezeim a mellkasom előtt és őt néztem összeszorított fogakkal.

-Nem is, te teljesen más vagy mint amilyen lányok nekem kellenek.-Mért végig szemeivel majd tekintete megpihent az arcomon, egyenesen tenger kék szemembe nézett zöld smaragdjaival.

-Szuper, akkor húzz el a házamból.-Nyitottam ki az ajtót, hogy kimehessen de ő ott állt továbbra is.

-Nem, nem megyek el.-Mosolyodott el így az arcán két gödröcske jelent meg.

-Mi az, hogy nem?-Hangom elhalkult és a fal felé hátráltam mikor felém jött.

-Anyukád megkért, hogy maradjak éjszakára és vigyázzak rád.-Tekintete szinte felperzselt ahogy végig nézett rajtam.

-Ha felhívom akkor is ezt mondaná?-Motyogtam és kikerülve őt a telefonom felé mentem.

-Csak viccelek, megyek már. Kopogj, ha bármi bajod van.

Mondta és mire megfordultam már az ajtó csapódott de az illat ott maradt az előtérben és terjengett szerte szét, jó illata volt és emiatt a hasamban pillangók repkedtek. De ez egy bunkó srác aki valószínűleg csak azért van a lányokkal, hogy kiélhesse a vágyait a hálószobában. Nem hiszem, hogy valaha tudnék vele jóban lenni, mert én csak egy átlagos 18 éves vagyok akinek még sosem volt barátja és még egy árva barátnője sincsen. Mindig is én voltam a kirekesztett a suliban, örültem mikor végre vége lett a szenvedésemnek, a lányok mindig is utáltak és csúfoltak, ahogyan a fiúk is. Talán Harry se fog soha bírni engem, de miért érdekel ez engem? Hisz az előbb világosan megmondta, hogy nem lennénk jóban mert én nem olyan lány vagyok aki kellene neki bármikor is.

* Harry *

Francba, nem gondoltam volna, hogy ő Stephanie lánya. Én inkább egy vad, nagy szájú és lázadó csajt képzeltem el egy rendőr lányának. Ez a lány, ő teljesen más és sosem láttam még őt pedig 3 éve itt lakom a szomszédban. Visszahúzódó és szerintem még pasija se volt soha, elpirult mikor rá néztem és láttam rajta, hogy szorongott. Tisztában vagyok azzal, hogy jól nézek ki és biztosan ő is ezt gondolja mert elég sok lány így van ezzel de sosem kezdenék ki vele, valószínű, hogy több csalódást okoznék neki mint örömöt, vagy is azt a kellő örömöt megkapná tőlem de a boldogságot nem. Azt hiszem még sosem tettem senkit boldoggá, hamar fel kellett nőnöm mert az édesanyám elhunyt mikor még kicsi voltam az apám meg lepasszolt a mamámhoz, de mikor 12 éves lettem ő is eltávozott így árvaházba kerültem 18 éves koromig és eléggé megedzett srác lettem. Pia, drogok, rablás és sok sok rendőrségi ügy, az az egy szerencsém van, hogy Anna anyukája anyukám legjobb barátja volt így mindig megúsztam valahogy a börtönt. Steph mindig segített nekem és kirugdosott a szarból, néha szó szerint is, ő egy kemény nő és hálás vagyok neki amiért néha kaptam tőle egy-két fejmosást. A lánya, Anna túl kedves és aranyos, ami számomra eléggé távol áll és nem is akarnám, hogy megismerje az elcseszett életemet. Túl törékeny hozzám és azt se tudom milyen szeretni valakit, de minek gondolkozok én ilyeneken? Ez nem az én gondom, sosem fogom őt szeretni és remélem ezt ő is pont így gondolja ahogyan én és akkor elkerüljük a felesleges vitákat és a csalódást is. Az ajtó felé kaptam a fejem mikor vadul kopogtak, a fa ajtó hangos volt és kezdtem ideges lenni a hangtól így szinte kitéptem és a kis ököl ami az ajtót ütötte a mellkasomra vágott de nekem meg se kottyant. Anna nézett fel rám és azonnal hátrébb állt mikor rájött, hogy a keze a mellkasomon landolt.

-Bocs, csak a konyhában megnyitottam a csapot és lerobbant vagy én nem tudom de folyik a víz és.. segíts!-Hadarta el, még csak akkor vettem észre, hogy csurom víz a haja és a ruhája is.-Kérlek, Harry.-Hangja elhalkult és én megfeszültem a nevem hallatán. 

-Mindjárt megyek, hozok szerszámot.-Mentem a garázs felé ő pedig visszarohant a házukba, utána mentem a ládával és leraktam a konyhában, Anna a vizet próbálta elzárni de csak még vizesebb lett amin jót kuncogtam, kezem a derekára tettem így ő megugrott és rám nézett.

-Menj arrébb drága, ezzel sokat nem érsz.-Gyengéden arrébb toltam őt és kinyitottam a konyhaszekrényt majd elzártam a főcsapot így megszűnt a víz folyás.

-Megtudod csinálni?-Jött oda mellém, közel volt, keze az enyémet súrolta.

-Igen, öltözz át mert megfázol.-Motyogtam majd megforgattam szemeim.-Itt csak láb alatt vagy.

Nem mondott semmit csak nézett rám kis ideig majd bólintott egyet és elindult fel gondolom a szobájába, én nem akartam megbántani de megfogom, ha nem veszi észre, hogy nem vagyok hozzá való.

* Anna *

Mikor lementem megszárítkozva és tiszta ruhában már a konyha patyolat tiszta volt és a csap is működött ahogy kipróbáltam, elmosolyodtam halványan majd át mentem a nappaliba, Harry a tévét kapcsolgatta és pop cornt evett, mindössze 20 percre tűntem el.

-Köszönöm.-Mosolyogva lépkedtem felé hálásan de ő rám se nézett, válasz se jött.-Nem kell itt lenned, ha nem akarsz.-Mondtam halkabban de még mindig nem jött válasz.-Na jó, mi a bajod velem?

Nyomtam ki a tévét, de ő csak visszakapcsolta rám se hederítve. A hő felszökött az arcomba, fogalmam sincs mit tettem amiért ennyire ellenséges velem még ő is pedig még csak nem is ismer. Lenyeltem a torkomban lévő gombócot és elindultam fel az emeletre, hátra néztem de ő még mindig a kanapén ült és a tévét kapcsolgatta. A szobámba mentem és becsuktam az ajtót, könnyeimnek utat eresztettem és lecsúsztam az ajtó tövébe, még csak nem is ad esélyt, hogy megismerjen és elítél engem csak azért mert más vagyok mint a többi lány. Megdermedtem mikor a kopogást a hátamon éreztem ahogy az ajtó vezette a rezgéseket, azonnal letöröltem könnyeim és az arcomat legyeztem miközben mély levegőt vettem.

-Hagyj békén, öltözök.-Mondtam remegő hangon amiért szitkozódtam magamban, halkan szipogtam egyet.

-Engedj be.-Hallottam a hangját amitől még jobban bőghetnékem lett.

-Nem, ez az én szobám. Hagyj.-Motyogtam.

-Anna, menj az ajtótól és engedj be, vagy berúgom.-Mondta fenyegetően mire megadtam magam és lassan fel álltam, résnyire kinyitottam az ajtót.

-Mit akarsz?-Kérdeztem halkan és őt néztem, magas volt így fel kellett nézzek rá.

-Szívesen, a csapot.-Ahogy láttam rajta nehezére esett kimondani a szavakat.

-Mi a bajod velem? Nem is ismersz engem, Harry.-Hajtottam le a fejemet mert éreztem a forró könnyeket a szememben.

-Te sem ismersz engem és nem is akarom, hogy megismerj.-Sóhajtott és kezével jobban kinyitotta az ajtót és belépett a szobámba.-Az egyikünknek sem lenne jó.

-Miért? Anya nem küldene ide olyan fiút aki veszélyt jelent rám.-Néztem rá ahogy leül az ágyam szélére.

-Anyukád tudja, hogy téged sosem bántanálak.-Nézett fel rám majd a falamon lévő posztereket nézte.

-Mást bántanál? Vagy bántottál?-Hangom elhalkult és szemeim tágra nyíltak ahogy a szemembe nézett.

/ nos ez volt az első rész, ha úgy gondoljátok legyen folytatás írjátok meg komiban :) /